Bedok-Beata-w

Bedők Beáta

Bedők Beáta vagyok, keramikus és lakberendező. Somogyváron születtem. 20 éve élek és dolgozom a budai várnegyedben. Alacsony tűzön égetett kerámiáim egyrészt funkcionálisak, másrészt díszítő jelleget kölcsönöznek az adott enteriőrnek.

Néhány évvel ezelőtt az I. Kerületi Művelődési Központ aktívan részt vett az OPNI felnőtt és fiatalkorú betegeinek rehabilitációjában. Két éven át szaktanácsadóként vettem részt a munkában.

Epilepsziás, szenvedélybeteg és különböző kedélybetegségben szenvedő fiataloknak tartottam kerámia foglalkozásokat pszichológus közreműködésével. A fiatalok megismerkedhettek a kerámiakészítés különböző fázisaival (agyagozás, formázás, korongozás, égetés).

Magam sem tudnám szebben megfogalmazni, hogy mit jelenthet egy gyermeknek az agyagozás, a kerámiakészítés. Joaquim Chavarria spanyol kerámia művész így vall erről: Még jól emlékszem azokra a boldog, esős napokra, amelyeket gyermekként szülőfalumban töltöttem. Amint leesett az utolsó csepp eső, már szaladtam is, hogy kis tározókat építsek az utcán lezúduló víz felfogására. Tökéletes építőanyagom volt a környék vöröses-szürke agyagja. A víz átáztatta és meglágyította a talajt, így puszta kézzel is könnyen boldogultam…. Nem is gondoltam volna arra, hogy a játékból évekkel később hivatás, sőt egy egész életre szóló örömforrás válik majd. Nagy szerencsém, hogy gyerekkoromban ilyen gyakran volt alkalmam alakítani és formázni ezt a hihetetlenül engedelmes anyagot.

Ezt a lehetőséget szeretném megadni azoknak a gyerekeknek is, akik a művészetterápián belül az agyagozást választják. Az agyag tulajdonképpen egy ősanyag. A belőle készített alkotásban pedig jelen van mind a négy őselem. A puha, síkos, nedves agyag a föld, a víz és a levegő különös keveréke. Ettől varázslatos, s az ember keze által könnyen megmunkálható, a tűz segítségével az égetés után egy szoborszerű, ugyanakkor mégis meleg alkotás válik belőle.

Melyik gyermek ne szeretne homokozni, vízzel játszani, sarazni, gyurmázni, és végül gyönyörködni saját alkotásában?

Az agyagozás során mindez jelen van. A puha, nedves agyag könnyen formálható, közvetlenül hat minden érzékünkre: illatos (eső utáni föld szaga), a kéz bőrét kellemes, taktilis ingerek érik, halljuk, ahogy tocsog, csurran-cseppen az ujjaink körül, látjuk, ahogy kezünk által újabb és újabb formákat ölt. Persze kedvünk szerint alakíthatjuk is: ha épp szorongunk vagy szomorúak vagyunk, lehet, hogy csak ujjunkkal nyomkodjuk, simogatjuk, ha épp szenvedünk, vagy agresszívek vagyunk, dühösen gyúrhatjuk, csapkodhatjuk. Az agyag engedelmeskedik és biztosra veszem, hogy végül megbékélünk.

Az agyagozás során közvetlenül találkozik a gyerek keze, teste az agyaggal, mint anyaggal. Minden a három dimenziós térben történik, ami a világ pontos megismerését sokkal jobban elősegíti a problémás gyerekek számára, mint például a papírra rajzolás egy külső tárgy (pl. ceruza, zsírkréta) segítségével. Ezért ajánlom tiszta szívvel és nagy lelkesedéssel minden gyerekek az agyagozást.

Műhelyemben az elkészített alkotásokat kiégetem, gyermekek újra megfoghatják és hazavihetik saját munkáikat, melyek környezetük részévé válnak.