Szomor Éva
2010.július

Az egyik legfontosabb alapelv, hogy az étkezés legyen egy kellemes közös program, soha ne veszekedés, feszültség, belháborúk, hatalmi harcok színtere.

A csecsemők etetése alkalmával, vagy később , az evés közben sok információt kaphatunk a csecsemők, kisgyerekek kommunikációs, szociális és mozgás fejlettségéről. Ehhez jól kell ismerjük az evési mechanizmus alakulásának, fejlődésének törvényszerűségeit Az összerendezett , tudatos mozgás, a tárgyak, eszközök használata , vagy a kommunikáció különböző mértéke egyaránt jelen vannak az evési helyzetekben. Az etetési időszak a legszorosabb kapcsolatok egyike, az első hónapok leggyakrabban ismétlődő eseménye az anya-gyerek kapcsolatban. Gondoljunk például a szoptatásra, vagy az ezt követő szilárd ételek kipróbálására, az ételek ízének, állagának megismerésére, megismertetésére. Az új ízekkel ismerkedés, amikor a csecsemő is és a szülők is kíváncsian figyelnek minden új falatot; ízlik, nem ízlik, okoz-e valamilyen problémát rágásnál, nyelésnél.

A későbbiekben a finom motorika, az összehangolt kéz-szem koordináció, a lateralitás, vagy a szókincs bővítés , gazdagítás , mind-mind az evéssel összefüggő fontos lehetőség.

Sokszínű ismeretre tehet szert , aki a gyerekek különböző evési „szertartásait” figyelemmel kíséri, hiszen ilyenkor a csecsemő hangadásról, kommunikációs fejlődéséről számtalan információt kaphatunk.

Gyakran keresnek segítséget a szülők, elsősorban az anyák, amikor úgy vélik,hogy gyerekeikkel már korán étkezési problémák merülnek fel.

Az étkezési problémák már egészen kicsi gyerekkorban elkezdődhetnek , mikor az aggódó anya a gyerek minden sírásos megnyilvánulását etetéssel akarja megoldani, vagy tradicionális módon a megoldásokat az etetésben látja. Nem ismeri, nem találkozott azzal a tudással, hogy a sírás a csecsemőnyelvben sok mindent kifejezhet az éhségen kívül: félelmet, fázást, fájdalmat, unalmat, figyelem felkeltést, törődésvágyat, vagy esetenként bármilyen inger zavaró hatásának jelzését. pl. erős fényt, vagy kellemetlen zajt.

Ha a későbbiekben nem térünk el attól a szokástól, hogy evéssel, ivással „oldjuk fel” a problémákat, a gyerek rátanul arra, hogy bármely bánatát, örömét evésbe, ivásba vagy mindkettőbe folytja.

Amikor pedig elérkezik az az időszak, amikor a 24-30 hónapos gyerek a leginkább szeretné saját akaratát, vágyait megvalósítani, vagy megvalósításához segítséget keres, néhányan abban a furcsa helyzetben találják magukat, hogy az addig természetes evési folyamat „akadozni kezd”, és a gyerekek, vagy a szülők zsarolására, „konfliktuskezelésre”, saját hatalmuk kimutatására használják az étkezéseket.

Ahogy a felnőtteknél, a gyerekek esetében is természetes lehet, ha étvágyuk változó intenzitású, hol többet, hol kevesebbet kívánnak valamiből, esetleg amit eddig szerettek, azt hirtelen nem szívesen eszik. Néha előfordulhat, hogy elutasítják az ételt. Ezeket a helyzeteket sok minden indokolhatja. Lehet, hogy amikor megkínáljuk az étellel a gyerek valóban nem éhes, vagy valaki korábban valaki azt mondta az adott ételre, hogy nem szereti, és innentől „ő sem”. Gyakran tapasztalhatjuk az amúgy is rendszertelenül élő családoknál, hogy túl sok mindent csipeget napközben a gyerek és mire a rendszeresített étkezéshez( a mi esetünkben tízóraihoz)ér, már nem éhes. Az étel elutasítással sok gyerek el akar érni valamit a szülőnél, ilyenkor érdemes a szülővel folytatott beszélgetésekből megtudni, mi áll az elérendő vágyak hátterében.

Fontos, hogy ne próbáljunk számtalan másik ételt felsorakoztatni csak azért, hogy akkor legalább eszik valamit. Fogadjuk el, hogy egyszerűen most nem kér. A gyerekek is könnyebben megtanulják, hogy most az az ennivaló, ami előttük van. Ha két választási lehetőség van, az még nem okoz zavart számukra, de a jó érzést mégis megteremti, hogy hogy ők választhattak, de nem tudják kihasználni azt, hogy az evés visszautasításával a szülő egyre inkább rájuk figyel, ugrál, lesi a kívánságát.

A gyerekek jó ütemű testi-lelki fejlődéséhez alapvető szükséglet az életkori sajátosságokat figyelembe vevő táplálás. Az egészséges táplálkozási szokásokat már kora gyerekkorban érdemes kialakítani, elsajátítani. A szoptatás befejezése után a gyerek táplálkozási szokásait a családja alakítja. Nem kell különleges szakembernek lennünk ahhoz, hogy részt vegyünk az étkezési szokások kialakításában. Ha néhány alapvető ismerettel rendelkezünk és a főbb szempontokhoz tartjuk magunkat, megfelelően irányíthatjuk a helyes étkezési szokások kialakulását. Ezt a gyerekházakban is figyelembe kell venni. Tahát amikor a minden napi déllőtti étkezéseket tervezzük, erősen kell igazodni a házat látogató családok étkezési szokásaihoz,esetleges tradicionális jellemzőkhöz.A közös étkezések nagyon jó hatásúak, mert a gyerekek – ahogy a felnőttek is – hatással vannak egymásra, előfordul, hogy csak azért fogyasztanak el bizonyos ételt, mert a barátjuk jóízűen falatozik belőle. Sokszor „szeszélyesek” – egyik nap szeretik ugyanazt az ételt, a másik nap nem hajlandók megenni, néha nincs kedvük inni,vagy gyümölcsöt enni. Ezeket a helyzeteket a gyerekházakban minden esetben figyelő felnőttek értelmezik és segítik a szülőket ahhoz, hogyan reagáljanak, vagy hogyan értelmezzék gyerekeik viselkedését.

Csecsemőkorban természetszerűleg a szoptatással kapcsolatos problémák vannak előtérben. Idetartozik az ún. gyarapodási gond, amikor a hetek múlásával a csecsemő súlya semmit nem növekszik, esetleg csökken. Ilyen esetekben mindig a szakember , a védőnő segítségére van szüksége az anyának és a gyerekház munkatársainak egyaránt.

A már nem csecsemő,kicsi gyerekeknél fordul elő a nem „igazi”táplálékként szolgáló dolgok fogyasztása. Ha huzamosan tapasztaljuk, hogy a gyerekek minden mást szívesen esznek, kivéve a „valódi” ételt, mindenképpen kérjük ki szakember tanácsát és a megfigyelést, az új ízek, a rendszeresség lehetőségeit vigyük a gyerekházak napi tevékenységébe.

Túlzottan sok kérdés merül fel,hogy eszik e a gyerek eleget.

A csecsemő szervezete is, a gyerek szervezete is önszabályozó, tudja, hogy mikor mire mennyire van szüksége, így bátran követhetjük igényeit. Unszolással csak minimális mennyiséget lehet a gyerekbe erőltetni, nem éri meg az erőfeszítést. Minden felesleges erőszakkal elrontjuk az étkezés hangulatát, az étkezésnek, mint jól együtt eltöltött időnek az emlékét, amit például a gyerekek és a szülők is várnak, amikor elhatározzák, hogy ismételten látogatják a gyerekházakat.

Az erőltetés, mint állandó konfliktus helyzet megnehezíti a szülő és a gyerek kapcsolatát, vagy időnként a szülők és gyerekház munkatársainak kapcsolatát harctérré változtatva az evés egyébként kellemes élményét. Pedig az evés élvezeti forrás és fontos, hogy ebben a minőségében maradjon meg a gyerek és szüleik számára.

Gyakori probléma a rendszertelen étkezés.

Ha az étkezés előtt engedjük rágcsálni a gyereket, nem várható, hogy jól egyen a gyerek. Az értelmetlenül hosszúra nyújtott étkezési idők kifárasztják a gyereket, de ugyanúgy az anyát is.

De ugyanígy nem jó, ha nem szánnak elegendő időt az étkezésre, ezért türelmetlenek felnőttek és gyerek egyaránt, vagy ha nem biztosított az étkezésekhez a nyugodt ingermentes környezet, ezekre a gyerek ellenállással válaszol.  Egyenek együtt felnőttek és gyerekek, ha tehetik.

Előfordulhat, hogy gyorsabb, eredményesebb, tisztább étkezés érdekében nem hagyják a gyereket aktívan egyedül enni, ezzel csökkentik az evési kedvét és a lehetőségét annak, hogy magát az evési aktust szeresse a gyerek.

Étvágytalanság okai lehetnek még:

• A gyermeknek nincs türelme az étkezéshez, mert nincs eleget levegőn, vagy fáradt, későn fekszik.Ez már a gyerekház munkatársainak feladata, hogy ezeket az esetleges gátló tényezőket rákérdezéssel, beszélgetéssel megtudja, vagy adott esetben a bajok orvosolására szakember segítségét is kérje. Gyakran elég azonban, ha csak felhívja ezekre a gátló tényezőkre a szülő figyelmét, aki önmaga is képes a gondot megoldani.
• Egyfajta alkati adottság lehet a kisebb étvágy.
• Gondolni kell arra is, hogy néha betegségek megelőző tünete lehet az étvágytalanság. Betegség esetén irányítsuk a szülőt orvoshoz és érdeklődjenek a gyerekház munkatársai a gyógyulási folyamatokról.

Néhány jó tanács az étkezési problémák megelőzéséhez:

• Beszélgessünk el a szülőkkel arról, hogy akkor segítjük a jó ízű, jó hangulatú evés öröméhez a gyereket, ha egészséges éhségérzete van. Ne szokjon hozzá a különböző különböző ételpótlékokhoz, s ne édességgel vigasztaljuk, ha valamiért elszomorodott. A későbbiekben ez megakadályozhatja, hogy serdülőkorban önvigasztalás céljából evésbe meneküljön Ha az étkezési időpontokat megközelítően betartjuk ezzel segíteni tudjuk az egészséges biológiai ritmus kialakítását, illetve a a helyes napirendek, a rendszeres életmód kialakítását.
• Ne felnőtt mértékkel határozzuk meg, hogy mennyit egyen, s fogadjuk el, hogy minden gyermeknek van egy-két étel, amit nem szeret. Ha állandó alkudozás, veszekedés és fenyegetés tarkítja az étkezést, azzal az étkezés örömétől fosztjuk meg a gyereket és az anya gyerek kapcsolatának is árthatunk. A gyerekház munkatársainak nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen vitákkal veszélyeztetik a gyerekházi élmények megteremtése a feladat.
• vidám, színes tányérra tálaljuk az ételt, sose feledkezzünk meg a pohárról és a szalvéta használatáról.
• az evőeszköz használatának bevezetésére törekedjünk hetente egyszer . Válasszunk olyan étel féleségeket, amelyekhez kanál, esetenként villára van szükség.
• azoknál a gyereknél, akik még nem esznek biztonsággal egyedül, alkalmazzuk a két kanalas etetést, ezzel segítve az önálló evésre való zökkenő mentes átmenetet.
• sohasem adagoljuk ki az ételt a gyerek tányérjára. az asztal közepén elhelyezett közösből vegyenek, kinek mennyire van szüksége. Teremtsük meg a biztonság érzetet , hogy bármikor vehet még, ha szeretne.
• ösztönözzük, hogy ne vegyen egyszerre túl sokat, de ne szidjuk, ha ez mégis előfordul.
• az étkezések alatt késztessük beszélgetésre a gyerekeket, próbáljuk összekapcsolni az különböző érzékeléseket a megnevezéssel.

A gyerekházban történő étkezések, nem az éhség és az otthoni étel hiány ellensúlyozására vannak.